Látogatás a Holokauszt Emlékközpontban

A nyolcadik osztályosok december 5-én látogatást tettek a Holokauszt Emlékközpontban, ahol az Élet és halál között című időszaki kiállítást tekintették meg, amely a II. világháború során üldözött emberek megmentőit mutatja be, és részt vettek egy ehhez kapcsolódó múzeumpedagógiai foglalkozáson.

„Reggel sietve mentem az iskolába, mert izgatottan vártam, hogy a 4. óra után elinduljunk a Holokauszt Emlékközpontba. Az épület kívül-belül egyszerre volt nyomasztó és érdekes is. Mindannyian ámultan, együttérzően néztünk körbe. Egy fekete fal tele volt gravírozva áldozatok, ártatlanok nevével. Felháborodtam, hogy ennyi embert kínoztak meg, és végeztek ki, csak azért, mert más volt, mint a többiek.” – írja Guba Kornél.

„A nevekkel teleírt falak engem nagyon érdekeltek, ezért először kiderítettük, miért vannak ott: áldozatok. Rengeteg ismerős családnevet találtunk: Weisz Ottó, Weisz Kálmán, Weisz Endre… ezeket olvasva azonnal megmozdult bennem valami. Mikor továbbmentünk, bekísértek minket egy hangulatosabb terembe, ahol egy nő várt ránk: de számunkra nem ő volt az érdekes, hanem amit mondott. Az ott hallott dolgokból könnyű volt rájönni, hogy akkoriban sok szörnyűség történt. Az alap tudnivalók után elkezdtünk egy hosszú játékot: embereket fényképről megnézve kellett megtippelnünk, hogy ők üldözöttek, elkövetők, vagy embermentők voltak-e, majd mindenkinek megismertük a rövid történetét. Ezután bementünk a zsinagógába, és megnéztük a kiállítást: az ott eltöltött rövid idő is elég volt arra, hogy egy kicsit megismerjük a zsidó kultúrát, és azt is, hogy hogyan állítanak emléket az elhunyt embereknek.
Az aznap hallott dolgokra úgy emlékszem vissza, mint életem egyik legmeghatározóbb napjára: sosem felejthetem el.” – foglalja össze élményeit Weisz Oszkár.